2011. augusztus 20., szombat

Végszó


Elég nehéz 4 hónapot összefoglalni egy bejegyzésben, de azért megpróbálom…:)
Nekem évek óta óriási álom volt az Erasmus és mikor egyre több ismerősömnél láttam, hogy megkapták, töltötték fel a fényképeket, írták az élményeket, mindig volt bennem egy kis irigység, hogy ez velem levelezősként sose fog megtörténni. Ilyenkor nagyon bántam, hogy nem nappalis vagyok… Aztán decemberben hallottam arról először, hogy a Pázmányon van lehetőség levelezősöknek is jelentkezni és emlékszem, ahogy hazaértem Esztergomból, már írtam is az emailt az illetékes tanárnak. Onnantól kezdve pedig elég gyorsan történtek az események. Jelentkezési lapok kitöltése, motivációs levelek és német nyelvű önéletrajz írása, majd január 5.-én derült ki biztosra, hogy igen, jövök!
Bár én még utána hetekig nem fogtam fel, hogy ez tényleg megtörténik, hiszen egy hónappal előtte még azt se tudtam, hogy van lehetőségem jelentkezni, aztán meg már el van küldve a jelentkezésem és jön az email Passauból, hogy üdvözölnek az egyetemen…

Az, hogy volt még 3 hónapom indulás előtt egyrészt jó volt, hiszen volt időm mindenre felkészülni, gyakorolni a nyelvet, infókat gyűjteni volt erasmusos diákok beszámolóiból, az egyetem honlapjáról stb. másrészt viszont kb. végigizgultam ezt az időszakot. Nem tudtam mire számítsak majd, milyen lesz, hogy megy majd a nyelv, mennyire lesznek nehezek az első napok, hetek, hogy fogom bírni a családom és a barátom nélkül stb.

Aztán április 13.-án eljött a nagy nap…szerintem sose fogom elfelejteni azt, hogy búcsúzkodtunk Andival és Andrissal a Népligetnél, majd a 6 órás utat, ami alatt talán nem is tudom leirni, mik zajlottak bennem. Izgalom, félelem, kíváncsiság… Mikor megérkeztünk Passauba, nem mondom, hogy rögtön beleszerettem a városba. Iszonyú hideg volt, szakadt az eső, minden szürke és idegen. A szobám szintén, sose laktam még előtte koliban, iszonyú furcsa volt… Az is biztos, hogy az első itteni éjszakámat se fogom egy jó darabig elfelejteni..borzalmas volt. A szüleim panzióban aludtak, én itt a koliban, ahol rajtam kívül senki nem volt az emeleten, internet nélkül, úgyhogy tényleg szó szerint egyedül voltam.

De aztán napról napra kezdtem jobban érezni magam, megismertem a várost, naponta tudtam beszélni Andrissal és Andival is. Aztán mikor hazautaztak szüleim, akkor éreztem azt, hogy na innentől kezdve aztán tényleg egyedül vagyok…. De mivel másnap kezdődött az orientációs hét, zajlottak az események, egyre több embert ismertünk meg, az idő is egyre jobb lett, még jobban megismertem és megszerettem a várost :)

Aztán jött az 5 napos sachseni kirándulás, amire nagyon örülök, hogy elmentem, óriási élmény volt. Ott is sok új embert ismertünk meg és persze nagyon szép helyeken jártunk.
A tanítás megkezdődésével aztán persze voltak nehézségek: tárgyfelvétel, (termek megtalálása…J), a különböző hivatalos ügyek intézése, de szerencsére ezeket nem egyedül kellett intéznem és mivel itt tényleg mindenki nagyon segítőkész volt, összességében minden simán ment.

Mivel bejártunk az egyetemre, eljártunk a különböző programokra, gyorsan telt az idő és ezáltal sokkal könnyebben viseltem azt, hogy távol vagyok a családomtól. Persze voltak nehezebb napok, amikor nagyon egyedül éreztem magam és haza akartam menni, de aztán ezek is hamar elmúltak, hiszen tudtam, hogy nagyon jó helyen vagyok és éppen az egyik legnagyobb álmomat élem meg.

Az, hogy 4 hónapig egyedül éltem, nekem nagyon-nagy újdonság volt. Bár pl. a főzést otthon is bármikor megcsinálom, de az, hogy magamra kell vásárolnom, mosnom, takarítanom, beosztanom a pénzem, eléggé új és szokatlan volt számomra, de az is biztos, hogy nagyon hasznos.
Persze voltak apró negatívumok a 4 hónap alatt, de mindent összevetve biztos, hogy életem legnagyobb élménye volt ez a szemeszter. Rengeteg új embert ismertem meg, akik közül néhánnyal biztosan tartani fog még a kapcsolat, gyakorolhattam a nyelvet, aminek eredményeként remélhetőleg hamarosan meglesz a nyelvvizsgám is!
Na és Passau…. Imádom! :) Alapból az egész családunkra jellemző, hogy imádjuk Németországot és a német embereket, de ez csak tovább erősödött bennem a 4 hónap alatt. Az emberek nyugodtsága, kedvessége, segítőkészsége.. hát ez nagyon fog hiányozni otthon. A város pedig gyönyörű…. A három folyó találkozása, a Duna-part, az Innwiese, a főtér a szökőkúttal, a Dóm, a macskaköves sétálóutcák, a Höllgasse.. mind-mind nagyon fog hiányozni.

Ha bárkinek lehetősége van Erasmusra jelentkezni, egy percig ne gondolkodjon rajta! Ha pedig olyan szerencsés, hogy mehet Németországba, esetleg Passauba… az a lehető legjobb dolog ami történhet vele! :)

Sajnos az utolsó pár napot kicsit elrontotta a csütörtök éjjel, de azért egy este nem befolyásolja az egész 4 hónapról és Passauról alkotott véleményemet.

Köszönöm mindenkinek aki kíváncsi volt arra, mi történik itt velem :)

2011. augusztus 15., hétfő

Utolsó napok Passauban

Ismét nehezen sikerült rávennem magam az írásra, az elmúlt napok elég fárasztóak voltak...
Vasárnap elmentem újra a rendőrségre. Kb. 40 percig kérdezgettek, jegyzőkönyvet vettek fel, minden apró részletre rákérdeztek, valamint minimum ötször megkérdezték, hogy biztos nem a barátom tette-e, nem veszekedtünk-e az éjszaka stb. Ez az egész akkor is nehéz lett volna, ha Magyarországon kell végigcsinálnom, de mindezt még németül is...Nagyjából mindent értettem amit a rendőrök mondtak vagy kérdeztek, ha valamit nem értettem meg elsőre, akkor azt elmondták újra, illetve más szavakkal, igazából rendesek és türelmesek voltak, csak hát akkor is... Még bejelentettem, hogy eltűntek az irataim, kaptam róla papirt, valamint a talált tárgyak osztályának címét, ahova még talán leadhatták. 
Mostmár elvileg vége ennek az egésznek, nagyon remélem, hogy tényleg nem kell már többet foglalkoznom vele. 
Ma este végre megjöttek a szüleim és Andi, pénteken megyünk majd haza, addig még szerdán Regensburg, a többi napokon pedig búcsúzkodás Passautól.
Nem tudok már túl sok mindent írni és az elmúlt napok után nincs is sok kedvem. Mostmár egyre inkább vágyok haza...

2011. augusztus 13., szombat

Emlékezetes vizsgatemető-buli

Ma végre rászántam magam, hogy írjak ide is..Egyrészt a hét elején nem volt sok kedvem, hiszen végre megjött Andris és valahogy nem érdekelt annyira a blogirás. Aztán csütörtök éjjel óta vmi más miatt nem volt kedvem.
Csütörtök este ünnepeltük meg, hogy Orsi is végzett a vizsgáival, valamint ez volt úgymond Józsi búcsúbulija is, hiszen ő péntek reggel utazott haza.
Nagyon jól indult, Orsiéknál iszogattunk, beszélgettünk, fotózkodtunk, majd háromnegyed 11 körül elindultunk a városba, a Barsil nevű szórakozóhelyre. Itt találkoztunk még pár Erasmusos ismerőssel, aztán az éjszaka folyamán elkezdtek hazaindulni az emberek, mi maradtunk utoljára Andrissal. Hazafele azonban véletlenül rossz helyen fordultunk le valahol és sikerült eléggé eltévednünk. Szerintem azon a helyen még napközben se nagyon jártam, nemhogy éjszaka, fogalmam nem volt, hogy hol vagyunk és merre induljunk tovább. Végül úgy döntöttünk, hogy Andris elindul az egyik irányban, én a másikban és megpróbálunk találni egy buszmegállót, hogy legalább az alapján tudjuk, hogy nagyjából hol lehetünk. Elég sokáig elsétáltam, amikor egyszer csak annyit éreztem, hogy valaki megütött és már ment is tovább. Igazából kb. a földet nézve sétálgattam sötét is volt, fogalmam sincs, hogy honnan jöhetett, a lépéseket se hallottam előtte, teljesen hirtelen történt az egész. Nagyon fájt, rögtön elkezdtem sírni és nagyon megijedtem, az volt a szerencse, hogy megláttam egy benzinkút fényét és rögtön odamentem. Visszagondolva eszembe se jutott, hogy elkezdjem Andrist megkeresni, annyira megörültem, hogy benzinkút és ott lehetnek emberek. Mondjuk Andrist megtalálni is elég nehéz lett volna, ugyanis ő nem hozott magával telefont, mondván ki keresné éjszaka, amikor tudják, hogy Passauban van.
A benzinkútnál kb. annyit sikerült mondanom, hogy megütöttek és csak zokogtam tovább az orromat fogva. A kutas hívta a rendőröket, akiknek aztán elmondtam, hogy mi történt, felvették az adataimat és beültettek a rendőrautóba, hogy elvigyenek a kórházba. Az elkövetőről, kb. annyit tudtam mondani, hogy sötét pulcsiban volt, semmi más nem maradt meg, igy amikor kb. 2 percnyi autózás után megláttuk Andrist, aki fekete pulcsiban volt, a rendőrök lelkesen kérdezgették, hogy ő volt-e. Neeem, nem ő volt. Nem vesztek össze? Nem! Az ő adatait is felvették, megnézték a kezét, hogy nem véres-e az orromtól, tehát biztos nem ő volt. Aztán ő is be a kocsiba és irány a kórház.
Ott a rendőrök elmondták az orvosoknak, hogy mi történt, megvizsgáltak, lemosták az arcomat, megröntgeneztek. Kérdezték, hogy van-e európai egészségbiztosítási kártyám, mondtam, hogy van persze és nyúltam érte a táskámba, de nem volt sehol. Ahogy az összes többi iratom se. Ezeket valószínűleg az éjszaka folyamán hagyhattam el valahol, úgyhogy már írtam a szórakozóhelynek, hogy nem találták-e meg őket, de sajnos egyelőre nem. Mindesetre nagyon remélem, hogyha valaki megtalálja, visszajuttatja nekem.
A lényeg, hogy eltört az orrom, kaptam fájdalomcsillapítót és elmondták, hogy másnap menjek még vissza, illetve a rendőrségre is menjek be.
Reggel 6-ra értünk haza, de még csak ekkor láttam meg magam a tükörben: az egy dolog, hogy az orrom sebes volt, de a szám iszonyúan feldagadva, a szemeim kisírva, borzalmasan néztem ki, csak sírni tudtam magamon.
Másnap reggel elmondtam a lányoknak is, hogy mi történt és nagyon aranyosak voltak, rögtön felajánlották, hogy elkísérnek a kórházba, illetve a rendőrségre. Végül Andrissal ketten mentünk el a kórházba, de ott valamiért nem voltam jó helyen, nem igazán értettem miért, de elküldtek egy, a buszpályaudvarnál lévő orvosi rendelőbe. Ezután elmentünk a rendőrségre, ahova már jött velünk Ildi és Ági is. Itt azonban nem volt bent az a rendőr, aki éjszaka kijött a helyszínre, igy oda vasárnap kel majd még visszamennem.
Ezután mentünk el a másik orvoshoz, ahol igazából csak újra megvizsgáltak, egy kicsit helyre rakták az orromat, kaptam újabb fájdalomcsillapítót és az utasítást, hogy jegeljem.

Hát igy telt a tegnap…Az orrom kinézete nem zavar, az csak sebes, mára azonban ismét eléggé feldagadt a szám…Éééés igen, igy mehetek ma évfordulós vacsira Andrissal, amire már hetek óta készültem…De tudjuk, hogy lehetne sokkal rosszabb, nem tört ki egy fogam se, ami a számat nézve kész csoda, nem raboltak ki, nem  bántottak máshogy se. Csak hát nem igy terveztük az utolsó passaui napjaimat…

2011. augusztus 8., hétfő

Unaloműző brownie-sütés

Tudtam, hogy ez a nap iszonyú lassan fog eltelni… legalábbis délután 3-ig biztosan, akkor indulok majd Andris elé az állomásra.
Már napok óta gondolkodok rajta, hogy sütni kéne valamit, ez ugyanis nagyon hiányzik: otthon szinte minden hétvégén sütök vagy főzök valamit, itt pedig maximum a főzés marad, de abból is inkább csak a legegyszerűbb és leggyorsabban elkészíthető ételeké.
Mivel bőven van még lisztem, cukrom, kakaóm, ezeket pedig nem szeretném majd hazavinni, elkezdtem gondolkodni, hogy mit lehetne ennyi hozzávalóból összedobni gyorsan. Bár tojás nélkül elég nehéz a helyzet, de azért a neten találni pár ötletet. De ugye sütőpor nélkül még így is nehéz… aztán beugrott, hogy a brownie-hoz az se kell, kakaóm és csokim van bőven, biztos ezt is  lehet valahogy tojás nélkül készíteni. Hát kb. 1 receptet vagy inkább leírást találtam hozzá, mennyiségeket ugyanis semmiből se írtak, de gondoltam egy próbát megér, majd érzésre :) Végülis csak olvasztott csoki, kekszdarabok, liszt, kakaó, víz és egy csepp (na jó, az üveg megborult, úgyhogy inkább 10 csepp) olaj került bele, majd be a sütőbe és reménykedtem, hogy tényleg ehető lesz a végeredmény.
15 perc múlva már kész is volt a nagyon is ehető brownie! Bár egy kis vaniliafagyit még el tudnék képzelni mellé, de így is nagyon finom, azt hiszem ezek után már sose esek majd kétségbe ha nincs otthon tojás és mégis sütni szeretnék valamit.
(A múltkor készített palacsintába se került egyébként, ott is hasonló volt a helyzet: nem volt tojásom, de mindenképpen palacsintát szerettem volna sütni. Mivel a neten talált receptek szerint tojás nélkül is simán el lehet készíteni, így végül anélkül csináltam meg és senkinek nem tűnt fel a különbség! :))

Mostmár, hogy gyönyörű rend és tisztaság van, a süti is kész, csak egy feladat maradt: 4 óráig nem megenni az egészet :))

2011. augusztus 7., vasárnap

Csak gyorsan...PEB

Úgy látszik csak le kellett írnom a blogra :) Tegnapra ugyanis nagyon jó idő lett, igazi strandidő, úgyhogy Ágival ki is mentünk a PEB-be. Azt hiszem a Donau-Schwaben egyik legnagyobb előnye, hogy 10 percnyi sétára van a strand. Mivel hétvége volt és az elmúlt napokban nem igazán volt jó idő (és az előrejelzések szerint nem is lesz…), így elég sokan voltak és bár nincs sok medence, még így se volt nagy tömeg és nyugodtan el lehetett lenni. Később kijött Maisza és és kb 7-ig maradtunk, mert aztán kezdett hűvös lenni, illetve ők még az egyik francia srác búcsúbulijára is mentek.

Ma egész nap takarítottam, rendet raktam, pakolásztam (és konstatáltam, hogy rengeteeeeg cuccom van). Most pedig már nem tudok magammal mit kezdeni, el se hiszem, hogy holnap jön Andris…Eltelt a 4 hónap egymás nélkül, 19.-én már együtt megyünk haza :)))
Ebben a két hétben még szeretnék utoljára minél több helyre elmenni, kedden egy utolsó Kapfinger-buli, csütörtökön megünnepeljük, hogy Orsi számára is vége a vizsgidőszaknak, jó lenne még Augsburgba is eljutni, aztán szombaton…. De erről majd később mesélek :)))

2011. augusztus 5., péntek

Vizsgák utáni semmittevés

Nem felejtettem ám el a blogot, csak az elmúlt napok nem teltek valami eseménydúsan.
Kedden egyedül mentem be a városba, kicsit nézelődni, vásárolgatni, élvezni, hogy már nem kell tanulnom :) Furcsa most Passau, az egyetem kiürült, egyre kevesebb a diák a városban, viszont rengeteg a turista. Szerencsére jó idő volt, úgyhogy leültem a főtéren egy padra és fél órán keresztül csak üldögéltem és néztem az embereket, élveztem a semmittevést :)
Este Zsuzsi búcsúbulijára mentem a Shamrockba. Ez már egészen máshogy érintett mint az eddigi búcsúzkodások, Zsuzsit nagyon megkedveltem és az, hogy már ő is hazautazott, tényleg rádöbbentett, hogy mindjárt vége ennek az egésznek…:( De biztos vagyok benne, hogy fogunk még otthon találkozni! :)

Ma a PEB-be szerettünk volna menni Ágival, de egészen délutánig nem volt elég meleg ahhoz, hogy elmenjünk, így inkább csak találkoztunk a városban és bementünk a könyvtárba, Áginak még ugyanis beadandókat kell írnia. Itt találkoztunk Ildivel és a barátnőjével, Ágival, aki most látogatóban van nála. Ők még vizsgákra készültek, úgyhogy ilyenkor azért szerencsésnek érzem magam, hogy nekem már nem kell tanulnom... :) Ildit hagytuk még kicsit tanulni, mert ő holnap vizsgázik, mi pedig hárman elmentünk fagyizni, illetve a Stadtgalerie-be nézelődni kicsit. Nagy volt a csábítás, hogy a még meglévő euróimat elköltsem, mivel itt szószerint az összes üzletben óriási leértékelések vannak, de aztán meggyőztem magam, hogy az elkövetkező 2 és fél hétben is kell még valamiből élni, úgyhogy nem vettem semmit.

Nagyon remélem, hogy holnap jó idő lesz és el tudunk menni végre a PEB-be, mert már tényleg hetek óta tervezzük. Vasárnap aztán takarítás, rendrakás, mert hétfőn végre jön Andris! :)))))

2011. augusztus 1., hétfő

Gmoa, Grill, KuWi

Péntek este tehát a Gmoában voltunk, Herr Müller, a többiek német tanára tartott „Stammtisch”-t. Rengetegen eljöttek, jó volt megint újra együtt látni ennyi erasmusost. Sajnos talán utoljára, ugyanis az elmúlt hetekben egymást érik a különböző búcsúbulik… Nagyon jó este volt, még Orsit – aki elvileg csak 10 percre ugrott be- is sikerült meggyőzni, hogy maradjon az utolsó buszig. :)
Orsi, Én, Andi, Zsuzsi, Ági 

Szombaton grilleztünk, bár az idő nem volt a legideálisabb, kabátban ültük végig az estét és elég sokat esett is, de szerencsére a grillplatz fedett részen van.
Ágival már péntek délután bevásároltunk, aztán ő bepácolta a húst, csináltunk salátát, illetve meglepetésként sütöttünk palacsintát is. Már-már természetes, hogy egy kör pálinka is elfogyott azért… :)
Ma reggel Andival és Orsival elmentünk a házmesterhez és megbeszéltük vele a kiköltözésünk időpontját. Én 19.-én (pénteken) reggel 9-kor fogom átadni a szobámat, ami remélhetőleg megfelelően tiszta lesz a házmester számára és nem fog semennyit levonni a 300 eurónyi kaukcióból. Ehhez kaptunk egy oldalnyi listát a teendőkről, amiket meg kell csinálni, mielőtt átadod a szobádat, részletesen leírva, hogy mit hogyan takaríts ki, vagy hogy hány fokon mosd ki a zuhanyfüggönyt..

Délután Kulturwissenschaft-ból vizsgáztam. Ahhoz képest, hogy mennyit tanultam rá, sikerülhetett volna jobban. Sokkal jobban… 72 kérdés volt, mindegyiknél "csak" el kellett dönteni, hogy igaz, vagy hamis… Végülis 50% esélyem van, hogy eltaláltam.. Tényleg nem tudom eldönteni, hogy sikerült-e, nagyon soknál tippeltem, vagy bejön, vagy nem… majd augusztus 20.-án kiderül.
Viszont mikor hazajöttem, megnéztem HISQIS-en, hogy milyen jegyeim vannak eddig beirva. Herr Mixa a kirándulásról irt házidolgozatomra 1,3-ast (5öst) adott!!! Igy megvan abból a tárgyból a 3 kredit. Valamint a német vizsgámra kettest (azaz négyest) kaptam, ennek is nagyon örülök! :)
Igy egyelőre még csak 11 kreditem van biztosan és még két 5, illetve egy 3 kredites tárgy eredményét várom. 
Nagyon örülök, hogy végeztem az összes vizsgámmal, egyelőre nem szeretnék idegeskedni az eredményeken, majd kiderülnek... most jöhet a pihenés és a bulizás!!! :)