2011. október 6., csütörtök

Szakdolgozat

Szakdolgozatomat a hazai és nemzetközi hallgatói mobilitási programokról, azon belül is elsősorban az Erasmusról írom. Ha MÉG NEM VOLTÁL voltál Erasmusos, nagyon sokat segítenél ha kitöltenéd ezt a pár perces kérdőívet.
https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dGhObDhBcHl0RGg4aFF6VjNJVFo2d1E6MQ

Ha pedig már voltál Erasmusos, akkor ezt:  https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dHd4NVNKckg0aHVfd2VBVnpxcklkRFE6MQ


Köszönöm!! :))

2011. augusztus 20., szombat

Végszó


Elég nehéz 4 hónapot összefoglalni egy bejegyzésben, de azért megpróbálom…:)
Nekem évek óta óriási álom volt az Erasmus és mikor egyre több ismerősömnél láttam, hogy megkapták, töltötték fel a fényképeket, írták az élményeket, mindig volt bennem egy kis irigység, hogy ez velem levelezősként sose fog megtörténni. Ilyenkor nagyon bántam, hogy nem nappalis vagyok… Aztán decemberben hallottam arról először, hogy a Pázmányon van lehetőség levelezősöknek is jelentkezni és emlékszem, ahogy hazaértem Esztergomból, már írtam is az emailt az illetékes tanárnak. Onnantól kezdve pedig elég gyorsan történtek az események. Jelentkezési lapok kitöltése, motivációs levelek és német nyelvű önéletrajz írása, majd január 5.-én derült ki biztosra, hogy igen, jövök!
Bár én még utána hetekig nem fogtam fel, hogy ez tényleg megtörténik, hiszen egy hónappal előtte még azt se tudtam, hogy van lehetőségem jelentkezni, aztán meg már el van küldve a jelentkezésem és jön az email Passauból, hogy üdvözölnek az egyetemen…

Az, hogy volt még 3 hónapom indulás előtt egyrészt jó volt, hiszen volt időm mindenre felkészülni, gyakorolni a nyelvet, infókat gyűjteni volt erasmusos diákok beszámolóiból, az egyetem honlapjáról stb. másrészt viszont kb. végigizgultam ezt az időszakot. Nem tudtam mire számítsak majd, milyen lesz, hogy megy majd a nyelv, mennyire lesznek nehezek az első napok, hetek, hogy fogom bírni a családom és a barátom nélkül stb.

Aztán április 13.-án eljött a nagy nap…szerintem sose fogom elfelejteni azt, hogy búcsúzkodtunk Andival és Andrissal a Népligetnél, majd a 6 órás utat, ami alatt talán nem is tudom leirni, mik zajlottak bennem. Izgalom, félelem, kíváncsiság… Mikor megérkeztünk Passauba, nem mondom, hogy rögtön beleszerettem a városba. Iszonyú hideg volt, szakadt az eső, minden szürke és idegen. A szobám szintén, sose laktam még előtte koliban, iszonyú furcsa volt… Az is biztos, hogy az első itteni éjszakámat se fogom egy jó darabig elfelejteni..borzalmas volt. A szüleim panzióban aludtak, én itt a koliban, ahol rajtam kívül senki nem volt az emeleten, internet nélkül, úgyhogy tényleg szó szerint egyedül voltam.

De aztán napról napra kezdtem jobban érezni magam, megismertem a várost, naponta tudtam beszélni Andrissal és Andival is. Aztán mikor hazautaztak szüleim, akkor éreztem azt, hogy na innentől kezdve aztán tényleg egyedül vagyok…. De mivel másnap kezdődött az orientációs hét, zajlottak az események, egyre több embert ismertünk meg, az idő is egyre jobb lett, még jobban megismertem és megszerettem a várost :)

Aztán jött az 5 napos sachseni kirándulás, amire nagyon örülök, hogy elmentem, óriási élmény volt. Ott is sok új embert ismertünk meg és persze nagyon szép helyeken jártunk.
A tanítás megkezdődésével aztán persze voltak nehézségek: tárgyfelvétel, (termek megtalálása…J), a különböző hivatalos ügyek intézése, de szerencsére ezeket nem egyedül kellett intéznem és mivel itt tényleg mindenki nagyon segítőkész volt, összességében minden simán ment.

Mivel bejártunk az egyetemre, eljártunk a különböző programokra, gyorsan telt az idő és ezáltal sokkal könnyebben viseltem azt, hogy távol vagyok a családomtól. Persze voltak nehezebb napok, amikor nagyon egyedül éreztem magam és haza akartam menni, de aztán ezek is hamar elmúltak, hiszen tudtam, hogy nagyon jó helyen vagyok és éppen az egyik legnagyobb álmomat élem meg.

Az, hogy 4 hónapig egyedül éltem, nekem nagyon-nagy újdonság volt. Bár pl. a főzést otthon is bármikor megcsinálom, de az, hogy magamra kell vásárolnom, mosnom, takarítanom, beosztanom a pénzem, eléggé új és szokatlan volt számomra, de az is biztos, hogy nagyon hasznos.
Persze voltak apró negatívumok a 4 hónap alatt, de mindent összevetve biztos, hogy életem legnagyobb élménye volt ez a szemeszter. Rengeteg új embert ismertem meg, akik közül néhánnyal biztosan tartani fog még a kapcsolat, gyakorolhattam a nyelvet, aminek eredményeként remélhetőleg hamarosan meglesz a nyelvvizsgám is!
Na és Passau…. Imádom! :) Alapból az egész családunkra jellemző, hogy imádjuk Németországot és a német embereket, de ez csak tovább erősödött bennem a 4 hónap alatt. Az emberek nyugodtsága, kedvessége, segítőkészsége.. hát ez nagyon fog hiányozni otthon. A város pedig gyönyörű…. A három folyó találkozása, a Duna-part, az Innwiese, a főtér a szökőkúttal, a Dóm, a macskaköves sétálóutcák, a Höllgasse.. mind-mind nagyon fog hiányozni.

Ha bárkinek lehetősége van Erasmusra jelentkezni, egy percig ne gondolkodjon rajta! Ha pedig olyan szerencsés, hogy mehet Németországba, esetleg Passauba… az a lehető legjobb dolog ami történhet vele! :)

Sajnos az utolsó pár napot kicsit elrontotta a csütörtök éjjel, de azért egy este nem befolyásolja az egész 4 hónapról és Passauról alkotott véleményemet.

Köszönöm mindenkinek aki kíváncsi volt arra, mi történik itt velem :)

2011. augusztus 15., hétfő

Utolsó napok Passauban

Ismét nehezen sikerült rávennem magam az írásra, az elmúlt napok elég fárasztóak voltak...
Vasárnap elmentem újra a rendőrségre. Kb. 40 percig kérdezgettek, jegyzőkönyvet vettek fel, minden apró részletre rákérdeztek, valamint minimum ötször megkérdezték, hogy biztos nem a barátom tette-e, nem veszekedtünk-e az éjszaka stb. Ez az egész akkor is nehéz lett volna, ha Magyarországon kell végigcsinálnom, de mindezt még németül is...Nagyjából mindent értettem amit a rendőrök mondtak vagy kérdeztek, ha valamit nem értettem meg elsőre, akkor azt elmondták újra, illetve más szavakkal, igazából rendesek és türelmesek voltak, csak hát akkor is... Még bejelentettem, hogy eltűntek az irataim, kaptam róla papirt, valamint a talált tárgyak osztályának címét, ahova még talán leadhatták. 
Mostmár elvileg vége ennek az egésznek, nagyon remélem, hogy tényleg nem kell már többet foglalkoznom vele. 
Ma este végre megjöttek a szüleim és Andi, pénteken megyünk majd haza, addig még szerdán Regensburg, a többi napokon pedig búcsúzkodás Passautól.
Nem tudok már túl sok mindent írni és az elmúlt napok után nincs is sok kedvem. Mostmár egyre inkább vágyok haza...

2011. augusztus 13., szombat

Emlékezetes vizsgatemető-buli

Ma végre rászántam magam, hogy írjak ide is..Egyrészt a hét elején nem volt sok kedvem, hiszen végre megjött Andris és valahogy nem érdekelt annyira a blogirás. Aztán csütörtök éjjel óta vmi más miatt nem volt kedvem.
Csütörtök este ünnepeltük meg, hogy Orsi is végzett a vizsgáival, valamint ez volt úgymond Józsi búcsúbulija is, hiszen ő péntek reggel utazott haza.
Nagyon jól indult, Orsiéknál iszogattunk, beszélgettünk, fotózkodtunk, majd háromnegyed 11 körül elindultunk a városba, a Barsil nevű szórakozóhelyre. Itt találkoztunk még pár Erasmusos ismerőssel, aztán az éjszaka folyamán elkezdtek hazaindulni az emberek, mi maradtunk utoljára Andrissal. Hazafele azonban véletlenül rossz helyen fordultunk le valahol és sikerült eléggé eltévednünk. Szerintem azon a helyen még napközben se nagyon jártam, nemhogy éjszaka, fogalmam nem volt, hogy hol vagyunk és merre induljunk tovább. Végül úgy döntöttünk, hogy Andris elindul az egyik irányban, én a másikban és megpróbálunk találni egy buszmegállót, hogy legalább az alapján tudjuk, hogy nagyjából hol lehetünk. Elég sokáig elsétáltam, amikor egyszer csak annyit éreztem, hogy valaki megütött és már ment is tovább. Igazából kb. a földet nézve sétálgattam sötét is volt, fogalmam sincs, hogy honnan jöhetett, a lépéseket se hallottam előtte, teljesen hirtelen történt az egész. Nagyon fájt, rögtön elkezdtem sírni és nagyon megijedtem, az volt a szerencse, hogy megláttam egy benzinkút fényét és rögtön odamentem. Visszagondolva eszembe se jutott, hogy elkezdjem Andrist megkeresni, annyira megörültem, hogy benzinkút és ott lehetnek emberek. Mondjuk Andrist megtalálni is elég nehéz lett volna, ugyanis ő nem hozott magával telefont, mondván ki keresné éjszaka, amikor tudják, hogy Passauban van.
A benzinkútnál kb. annyit sikerült mondanom, hogy megütöttek és csak zokogtam tovább az orromat fogva. A kutas hívta a rendőröket, akiknek aztán elmondtam, hogy mi történt, felvették az adataimat és beültettek a rendőrautóba, hogy elvigyenek a kórházba. Az elkövetőről, kb. annyit tudtam mondani, hogy sötét pulcsiban volt, semmi más nem maradt meg, igy amikor kb. 2 percnyi autózás után megláttuk Andrist, aki fekete pulcsiban volt, a rendőrök lelkesen kérdezgették, hogy ő volt-e. Neeem, nem ő volt. Nem vesztek össze? Nem! Az ő adatait is felvették, megnézték a kezét, hogy nem véres-e az orromtól, tehát biztos nem ő volt. Aztán ő is be a kocsiba és irány a kórház.
Ott a rendőrök elmondták az orvosoknak, hogy mi történt, megvizsgáltak, lemosták az arcomat, megröntgeneztek. Kérdezték, hogy van-e európai egészségbiztosítási kártyám, mondtam, hogy van persze és nyúltam érte a táskámba, de nem volt sehol. Ahogy az összes többi iratom se. Ezeket valószínűleg az éjszaka folyamán hagyhattam el valahol, úgyhogy már írtam a szórakozóhelynek, hogy nem találták-e meg őket, de sajnos egyelőre nem. Mindesetre nagyon remélem, hogyha valaki megtalálja, visszajuttatja nekem.
A lényeg, hogy eltört az orrom, kaptam fájdalomcsillapítót és elmondták, hogy másnap menjek még vissza, illetve a rendőrségre is menjek be.
Reggel 6-ra értünk haza, de még csak ekkor láttam meg magam a tükörben: az egy dolog, hogy az orrom sebes volt, de a szám iszonyúan feldagadva, a szemeim kisírva, borzalmasan néztem ki, csak sírni tudtam magamon.
Másnap reggel elmondtam a lányoknak is, hogy mi történt és nagyon aranyosak voltak, rögtön felajánlották, hogy elkísérnek a kórházba, illetve a rendőrségre. Végül Andrissal ketten mentünk el a kórházba, de ott valamiért nem voltam jó helyen, nem igazán értettem miért, de elküldtek egy, a buszpályaudvarnál lévő orvosi rendelőbe. Ezután elmentünk a rendőrségre, ahova már jött velünk Ildi és Ági is. Itt azonban nem volt bent az a rendőr, aki éjszaka kijött a helyszínre, igy oda vasárnap kel majd még visszamennem.
Ezután mentünk el a másik orvoshoz, ahol igazából csak újra megvizsgáltak, egy kicsit helyre rakták az orromat, kaptam újabb fájdalomcsillapítót és az utasítást, hogy jegeljem.

Hát igy telt a tegnap…Az orrom kinézete nem zavar, az csak sebes, mára azonban ismét eléggé feldagadt a szám…Éééés igen, igy mehetek ma évfordulós vacsira Andrissal, amire már hetek óta készültem…De tudjuk, hogy lehetne sokkal rosszabb, nem tört ki egy fogam se, ami a számat nézve kész csoda, nem raboltak ki, nem  bántottak máshogy se. Csak hát nem igy terveztük az utolsó passaui napjaimat…

2011. augusztus 8., hétfő

Unaloműző brownie-sütés

Tudtam, hogy ez a nap iszonyú lassan fog eltelni… legalábbis délután 3-ig biztosan, akkor indulok majd Andris elé az állomásra.
Már napok óta gondolkodok rajta, hogy sütni kéne valamit, ez ugyanis nagyon hiányzik: otthon szinte minden hétvégén sütök vagy főzök valamit, itt pedig maximum a főzés marad, de abból is inkább csak a legegyszerűbb és leggyorsabban elkészíthető ételeké.
Mivel bőven van még lisztem, cukrom, kakaóm, ezeket pedig nem szeretném majd hazavinni, elkezdtem gondolkodni, hogy mit lehetne ennyi hozzávalóból összedobni gyorsan. Bár tojás nélkül elég nehéz a helyzet, de azért a neten találni pár ötletet. De ugye sütőpor nélkül még így is nehéz… aztán beugrott, hogy a brownie-hoz az se kell, kakaóm és csokim van bőven, biztos ezt is  lehet valahogy tojás nélkül készíteni. Hát kb. 1 receptet vagy inkább leírást találtam hozzá, mennyiségeket ugyanis semmiből se írtak, de gondoltam egy próbát megér, majd érzésre :) Végülis csak olvasztott csoki, kekszdarabok, liszt, kakaó, víz és egy csepp (na jó, az üveg megborult, úgyhogy inkább 10 csepp) olaj került bele, majd be a sütőbe és reménykedtem, hogy tényleg ehető lesz a végeredmény.
15 perc múlva már kész is volt a nagyon is ehető brownie! Bár egy kis vaniliafagyit még el tudnék képzelni mellé, de így is nagyon finom, azt hiszem ezek után már sose esek majd kétségbe ha nincs otthon tojás és mégis sütni szeretnék valamit.
(A múltkor készített palacsintába se került egyébként, ott is hasonló volt a helyzet: nem volt tojásom, de mindenképpen palacsintát szerettem volna sütni. Mivel a neten talált receptek szerint tojás nélkül is simán el lehet készíteni, így végül anélkül csináltam meg és senkinek nem tűnt fel a különbség! :))

Mostmár, hogy gyönyörű rend és tisztaság van, a süti is kész, csak egy feladat maradt: 4 óráig nem megenni az egészet :))

2011. augusztus 7., vasárnap

Csak gyorsan...PEB

Úgy látszik csak le kellett írnom a blogra :) Tegnapra ugyanis nagyon jó idő lett, igazi strandidő, úgyhogy Ágival ki is mentünk a PEB-be. Azt hiszem a Donau-Schwaben egyik legnagyobb előnye, hogy 10 percnyi sétára van a strand. Mivel hétvége volt és az elmúlt napokban nem igazán volt jó idő (és az előrejelzések szerint nem is lesz…), így elég sokan voltak és bár nincs sok medence, még így se volt nagy tömeg és nyugodtan el lehetett lenni. Később kijött Maisza és és kb 7-ig maradtunk, mert aztán kezdett hűvös lenni, illetve ők még az egyik francia srác búcsúbulijára is mentek.

Ma egész nap takarítottam, rendet raktam, pakolásztam (és konstatáltam, hogy rengeteeeeg cuccom van). Most pedig már nem tudok magammal mit kezdeni, el se hiszem, hogy holnap jön Andris…Eltelt a 4 hónap egymás nélkül, 19.-én már együtt megyünk haza :)))
Ebben a két hétben még szeretnék utoljára minél több helyre elmenni, kedden egy utolsó Kapfinger-buli, csütörtökön megünnepeljük, hogy Orsi számára is vége a vizsgidőszaknak, jó lenne még Augsburgba is eljutni, aztán szombaton…. De erről majd később mesélek :)))

2011. augusztus 5., péntek

Vizsgák utáni semmittevés

Nem felejtettem ám el a blogot, csak az elmúlt napok nem teltek valami eseménydúsan.
Kedden egyedül mentem be a városba, kicsit nézelődni, vásárolgatni, élvezni, hogy már nem kell tanulnom :) Furcsa most Passau, az egyetem kiürült, egyre kevesebb a diák a városban, viszont rengeteg a turista. Szerencsére jó idő volt, úgyhogy leültem a főtéren egy padra és fél órán keresztül csak üldögéltem és néztem az embereket, élveztem a semmittevést :)
Este Zsuzsi búcsúbulijára mentem a Shamrockba. Ez már egészen máshogy érintett mint az eddigi búcsúzkodások, Zsuzsit nagyon megkedveltem és az, hogy már ő is hazautazott, tényleg rádöbbentett, hogy mindjárt vége ennek az egésznek…:( De biztos vagyok benne, hogy fogunk még otthon találkozni! :)

Ma a PEB-be szerettünk volna menni Ágival, de egészen délutánig nem volt elég meleg ahhoz, hogy elmenjünk, így inkább csak találkoztunk a városban és bementünk a könyvtárba, Áginak még ugyanis beadandókat kell írnia. Itt találkoztunk Ildivel és a barátnőjével, Ágival, aki most látogatóban van nála. Ők még vizsgákra készültek, úgyhogy ilyenkor azért szerencsésnek érzem magam, hogy nekem már nem kell tanulnom... :) Ildit hagytuk még kicsit tanulni, mert ő holnap vizsgázik, mi pedig hárman elmentünk fagyizni, illetve a Stadtgalerie-be nézelődni kicsit. Nagy volt a csábítás, hogy a még meglévő euróimat elköltsem, mivel itt szószerint az összes üzletben óriási leértékelések vannak, de aztán meggyőztem magam, hogy az elkövetkező 2 és fél hétben is kell még valamiből élni, úgyhogy nem vettem semmit.

Nagyon remélem, hogy holnap jó idő lesz és el tudunk menni végre a PEB-be, mert már tényleg hetek óta tervezzük. Vasárnap aztán takarítás, rendrakás, mert hétfőn végre jön Andris! :)))))

2011. augusztus 1., hétfő

Gmoa, Grill, KuWi

Péntek este tehát a Gmoában voltunk, Herr Müller, a többiek német tanára tartott „Stammtisch”-t. Rengetegen eljöttek, jó volt megint újra együtt látni ennyi erasmusost. Sajnos talán utoljára, ugyanis az elmúlt hetekben egymást érik a különböző búcsúbulik… Nagyon jó este volt, még Orsit – aki elvileg csak 10 percre ugrott be- is sikerült meggyőzni, hogy maradjon az utolsó buszig. :)
Orsi, Én, Andi, Zsuzsi, Ági 

Szombaton grilleztünk, bár az idő nem volt a legideálisabb, kabátban ültük végig az estét és elég sokat esett is, de szerencsére a grillplatz fedett részen van.
Ágival már péntek délután bevásároltunk, aztán ő bepácolta a húst, csináltunk salátát, illetve meglepetésként sütöttünk palacsintát is. Már-már természetes, hogy egy kör pálinka is elfogyott azért… :)
Ma reggel Andival és Orsival elmentünk a házmesterhez és megbeszéltük vele a kiköltözésünk időpontját. Én 19.-én (pénteken) reggel 9-kor fogom átadni a szobámat, ami remélhetőleg megfelelően tiszta lesz a házmester számára és nem fog semennyit levonni a 300 eurónyi kaukcióból. Ehhez kaptunk egy oldalnyi listát a teendőkről, amiket meg kell csinálni, mielőtt átadod a szobádat, részletesen leírva, hogy mit hogyan takaríts ki, vagy hogy hány fokon mosd ki a zuhanyfüggönyt..

Délután Kulturwissenschaft-ból vizsgáztam. Ahhoz képest, hogy mennyit tanultam rá, sikerülhetett volna jobban. Sokkal jobban… 72 kérdés volt, mindegyiknél "csak" el kellett dönteni, hogy igaz, vagy hamis… Végülis 50% esélyem van, hogy eltaláltam.. Tényleg nem tudom eldönteni, hogy sikerült-e, nagyon soknál tippeltem, vagy bejön, vagy nem… majd augusztus 20.-án kiderül.
Viszont mikor hazajöttem, megnéztem HISQIS-en, hogy milyen jegyeim vannak eddig beirva. Herr Mixa a kirándulásról irt házidolgozatomra 1,3-ast (5öst) adott!!! Igy megvan abból a tárgyból a 3 kredit. Valamint a német vizsgámra kettest (azaz négyest) kaptam, ennek is nagyon örülök! :)
Igy egyelőre még csak 11 kreditem van biztosan és még két 5, illetve egy 3 kredites tárgy eredményét várom. 
Nagyon örülök, hogy végeztem az összes vizsgámmal, egyelőre nem szeretnék idegeskedni az eredményeken, majd kiderülnek... most jöhet a pihenés és a bulizás!!! :) 

2011. július 29., péntek

Tervek szeptembertől

Mivel pontosan 3 hét múlva megyek haza (huh, de furcsa ezt leirni…), az utóbbi időben elég sokat gondolkodtam azon, hogy mihez is kezdjek szeptembertől.
Természetesen folytatom a Pázmányt, de egyre inkább tudom, hogy az andragógia alapdiplomámmal nem sokra fogok menni. Illetve nem igazán látom, hogy egy év múlva ilyenkor, friss diplomásként válogatok a jobbnál-jobb andragógus végzettségűek számára kinált állásajánlatok közül.
Ami talán a legfontosabb, hogy minél hamarabb meg kell szereznem a nyelvvizsgát. Nekem még csak a középfokú irásbeli része van meg, viszont amig nincs meg a szóbeli, addig ugye nem is kaphatok diplomát. Meg hát persze 4 hónapnyi németországi élet után a legjobb minél hamarabb elmenni vizsgázni. Már nézegettem a BME nyelvvizsga-időpontokat, a legközelebbi (aug. 25 után) november 4.-én lesz, úgyhogy a hazautazás után még kb. 2 hónapom lesz felkészülni rá. Hiszen azért a nyelvtanon még van mit gyakorolni…
Emellett szeretném elkezdeni a szakdolgozatom irását is („Hallgató mobilitási programok” cimmel), vagy legalábbis anyagokat gyűjteni és szakirodalmat olvasni hozzá, hisz lesz igy is bőven dolgom majd az utolsó félévben.
Mindenképpen szeretnék valamit dolgozni is, de mivel az utolsó évemre szeretnék nagyon koncentrálni, ezért semmiképpen se rendes munkát vállalnék, hanem kb. heti 3-4 alkalommal diákmunkákat. Ehhez azonban nappali tagozatos jogviszony szükséges. Már el is kezdtem keresgélni a rengetegféle OKJ képzés között és találtam 2 olyat, ami tetszik és jó eséllyel tudom hasznositani az andragógus végzettségemhez. Igy tehát szeptembertől szeretnék beiratkozni valamilyen OKJ képzésre.
Valamint (bár ez még arrébb van) februárban szeretnék felvételizni mesterképzésre is. Eddig 2 lehetőségben gondolkodom: egyrészt adott a Pázmányon az andragógia, valamint a Szent István Egyetem budapesti karán inditanak „emberi erőforrás tanácsadó” mesterképzést államilag támogatott levelező tagozaton. Ez a leirtak alapján tetszik és az, hogy nem kéne Esztergomba lejárnom még 2 évig, azért nagy könnyebbség lenne.

Tehát tervem van bőven és mindegyiket szeretném is elkezdeni megvalósitani szeptembertől, hiszen tudom, hogy OKJ-t csak 22 éves koromig tudok ingyenesen elkezdeni, valamint ha már államilag támogatotton tanulok most az egyetemen, akkor ki kell használnom azt is, hogy a mesterképzést is el tudom végezni igy.

De azért még van 3 hetem Passauban, amit néha iszonyú kevésnek látok, és nagyon sajnálom, hogy hamarosan vége ennek az egésznek, de azért azt is tudom, hogy nagyon jó is lesz hazamenni végre a családomhoz :)

2011. július 28., csütörtök

Harry Potter, palacsintaparty, vizsgaeredmény II.

Kedd délután Zsuzsival elmentem megnézni a Harry Potter 2. részét. Az elején kicsit megijedtem, hogy nem fogom érteni, de kb. 10 perc után belerázódtam és szinte mindent értettem. Nekem egyébként nagyon tetszett, majd ha hazamegyek mindenképp szeretném megnézni még egyszer, mert azért volt 1-2 jelenet, amit nem tudtam teljesen követni.
Tegnap délután Józsival bementünk a városba és találkoztunk Cseszka Tanárnővel, akinek igazából az egész ittlétünket köszönhetjük, ő szervezte meg nekünk a kijövetelt. A  Pázmányról most 5 tanár van péntekig Passauban, megnézik az egyetemet, illetve különféle szervezett programokon vesznek részt. Mivel a Tanárnő mondta, hogy még nem volt fent a Veste Oberhaus-nál és a későbbi napok programjai között se szerepel a várlátogatás, ezért oda sétáltunk fel, majd fagyiztunk/söröztünk egyet a vár kávézójában. Mivel 7-re magyaros este volt szervezve, ezért nem tudtam sokáig maradni, negyed 7-kor elköszöntem a Tanárnőtől és Józsitól és siettem haza elkészülni. Palacsintasütést terveztünk, átjött mindenki: Ági, Maisza, Ildi, Andi, Orsi, Zsuzsi és Józsi. Az este folyamán előkerültek az otthonról hozott házi    lekvárok, meg persze  az elmaradhatatlan pálinka.:)
Ma egész nap tanultam a hétfői vizsgámra, még a délelőtti német órámra se mentem el, így Ágitól tudtam meg, hogy sikerült a múlt heti vizsgám :)) Sajnos azt nem tudom, hogy pontosan milyen eredménnyel, de igazából úgyis az a lényeg, hogy átmentem és megvan a 3 kredit! :)

Holnap este a Gmoába megyünk, szombaton pedig (valószinüleg) utoljára grillezünk még egyet itt a Donau-Schwaben-ben...

2011. július 25., hétfő

Búcsúbulik és vizsgaeredmény 1.

Pénteken Jean-Daniel, a kanadai srác búcsúbulijára mentünk a Gmoába. Ez az egyetemhez legközelebbi kocsma, ahol a többi hely 3 eurós sörárához képest itt 1,70-ért lehet sört venni, nem véletlenül ez a legtöbb diák törzshelye. Szombaton pedig a Shamrockban tartották Tomás, az argentin fiú búcsúbuliját. Nagyon furcsa érzés volt mindkettőn ott lenni, bár egyik sráccal se voltam kifejezetten jóban, de mindkettőjüket ismertem, hetente láttam, most pedig hazamennek...furcsa. Nekem Tomás bulija volt szomorúbb, ő ugyanis már az előző félévben is itt volt, rengeteg barátja eljött elbúcsúzni tőle, akikkel eddig nap mint nap találkozott, most pedig mindannyian hazautaznak, más országba, más kontinensre. Annyira furcsa érzés volt őket nézni, ahogy búcsúzkodnak....

De ennyit a szomorkodásról, ma ugyanis megtudtam a múlt héten megirt Deutschdidaktik vizsgám eredményét...és ötöst kaptam!!!!!!!! :)))) Egészen pontosan 1,3. Itt ugyanis 1-től 6-ig van az osztályzás és fordítva, mint nálunk.Valamint az egyes jegyek még tagoltabbak, így kaphattam 1,3-at, aminek én nagyon-nagyon örülök!!! :)  De ami talán még jobb hír, hogy eredetileg ez a tárgy 2 kreditet ér, viszont ma közölte a tanár, hogy 5-öt kapunk érte!!! Azt hiszem rég volt ilyen vidám hétfőm...:)
Most viszont elkezdek a jövő hét hétfői vizsgámra tanulni, holnap pedig végre megnézem én is a Harry Pottert! :)

2011. július 21., csütörtök

4/5

Tegnap tehát németből vizsgáztam. A feladatot előre tudtuk: az elmúlt hetekben egy kb. 2 oldalas szöveggel foglalkoztunk, a vizsgán pedig az volt a feladat, hogy a szövegből hiányzó határozott/határozatlan névelőket, létigéket, prepozíciókat, tagadó szavakat stb. be kellett írni. A dolog lényege tehát kb. annyi, hogy tanuld meg a szöveget.... Ennek nem sok értelmét láttam, hasznosabb lett volna szerintem egy nyelvvizsga-feladatsorhoz hasonló vagy szóbeli vizsga, dehát Herr Mixa máshogy gondolta... Úgyhogy maradt az olvasgatás. Az elmúlt napokban kb. 50-szer olvastam el a szöveget, nagyjából sikerült is memorizálni, így a vizsga ezen része jól sikerült. Azt azonban nem tudtuk előre, hogy lesz pár nyelvtani feladat is, így először teljesen bepánikoltam, mivel a nyelvtan nem az erősségem, de aztán ezt is sikerült jól megcsinálni, úgyhogy szinte biztosnak érzem, hogy ez meglesz, de majd 1 hét múlva kiderül. 

Ma "Das Deutsche als plurizentrische Sprache" tárgyból  (A német, mint pluricentrikus nyelv) vizsgáztam....hát erről nem sok jót tudok írni. Az órákon nem sokat tudtam jegyzetelni, a Stud..Ip-ba pedig nem töltötte fel a tanár az anyagot, így jóformán 0 anyagból kellett felkészülnöm. Ráadásul 4 nap alatt ez volt a 4. vizsgám, összesen 1 hét alatt készültem fel ezekre, úgyhogy tudtam, hogy kb. semmi esélyem nincs. Soha életemben nem buktam még meg semmiből, így ez most eléggé rosszul érint, de szerencsére nekem a Pázmányon nincs előirt kreditszám, amit kötelezően teljesítenem kéne. A legtöbb egyetem viszont van, van akinek 15, van akinek viszont 30 kreditet kell teljesítenie ahhoz, hogy ne kelljen visszafizetnie az ösztöndíjat. Ha mégse tudja ezt teljesíteni, akkor részarányosan kell visszafizetnie a kapott pénzt. Szóval szerencsére engem ez a veszély nem fenyeget, jóformán 0 kredittel is hazamehetnék, akkor se lenne probléma, bár ezt azért nyilván nem fogom megtenni. 
Mindenesetre azért nem vagyok valami boldog, tudom, hogy az utolsó vizsgámra nagyon kell tanulnom, nagyon szeretném, hogy sikerüljön! Viszont ma és holnap még lazítás, péntek este elmegyünk egy kicsit ünnepelni, valamint elbúcsúztatjuk Jean-Danielt, a kanadai srácot, aki hétfőn utazik haza. Aztán szombattól újra tanulás...

2011. július 19., kedd

2/5

Tegnap reggel 8-tól Deutschdidaktik-ból vizsgáztam. Már korábban beszéltünk a tanárral, aki nagyon rendes volt és felajánlotta, hogy számunkra készít egy könnyített vizsgafeladatsort. Így a múlt hétre ki kellett választanunk 2 témakört, amihez nekünk kérdéseket állít össze. Ez azért nagy könnyebbség volt, bár így is elég sokat készültem rá. 
A lapok kiosztásakor azonban kiderült, hogy elfelejtett minket és nem készült külön feladatsorral... Ezért először azt mondta, hogy a kérdések közül válasszuk ki azokat, amik a mi 2 témánkra vonatkoznak és azokra válaszoljunk. Ez mindössze 1-1 kérdés volt, ráadásul az egyikben helyesírási hibákat kellett keresni egy szövegben és megfogalmazni, a rá vonatkozó szabályt. Hát nem pont erre készültem....
Aztán végül azt mondtam, hogy itt egy üres lap és írjunk le mindent amit tudunk a 2 témával kapcsolatban. Hát ez a lehető legjobb, ami történhetett :D Ez alapján szinte biztos, hogy nem buktat meg minket, úgyhogy úgy tűnik, hogy 2 kredit már megvan. jeeee....:D
Ma 10-től pedig Schul-und Unterrichtsentwicklung-ból (iskola- és oktatásfejlesztés) vizsgáztam. Ettől sokkal jobban féltem, hiszen itt nem könnyített vizsgát írtam, valamint az anyag is nehezebb volt. 10 rövid kifejtős kérdést kellett 1 óra alatt megválaszolni, bár nekem nehezítette a dolgom, hogy volt pár szó, amit szótároznom kellett.  De még így is kész lettem pár perccel a 60 perc lejárta előtt, úgyhogy volt egy kis időm átnézni a válaszaimat. A 10ből 9 kérdésre válaszoltam (bár végül a 10.re is írtam valamit, de az sztem nem lesz túl értékelhető...). Úgy érzem, hogyha a tanár csak egy kicsit is figyelembe veszi, hogy Erasmusos vagyok (ezt jó nagy betűkkel felírtam a nevem mellé), akkor meglesz. Nehezebbre számítottam, de az a baj, hogy nincs összehasonlítási alapom, nem tudom milyen magasak az elvárások, nem tudom mit írtak a többiek... De bízom benne, hogy sikerült...úgy érzem nem reménytelen.
Holnap fél 11-től németből vizsgázom, ami elvileg a legegyszerűbb kéne, hogy legyen, de Mixa tanár úr érdekes feladatot talált ki... Ezt majd legközelebb leírom, most még megyek átnézni kicsit.
Még 2 napig nagyon szurkolni, aztán jön egy kis pihenés és augusztus 1.-jén az utolsó!!!! :)

2011. július 17., vasárnap

Ez is eljött...vizsgák!

Miután szerdán leírtam, hogy napokig biztosan nem megyek sehova, pár óra múlva már Orsiéknál ittam a pálinkát... Mentségemre szóljon, hogy nyomós okom volt: Maisza 21. szülinapja, amit muszáj volt megünnepelni. Így is csak 11-ig maradtam, hiszen tudtam, hogy másnap egész napos tanulás vár rám. Ami azóta is tart, csütörtök óta (az aznapi óráimat leszámítva) sehol nem voltam, reggeltől-estig tanulok.
El se hiszem, hogy már itt tartunk, megkezdődnek a vizsgák...hihetetlen gyorsan eltelt az idő...annyira távolinak tűnt, hogy 'maaajd amikor vizsgázunk...most meg egy nappal előtte már nem tudom mit nézzek át, mit szótárazzak még ki stb...
A lényeg, hogy holnap reggel 8-tól 4 napon keresztül nagyon szurkolni nekem!!!! :)

2011. július 13., szerda

3 hónap

Pontosan ma három hónapja, hogy Passauban élek. Ezelőtt soha nem voltam még ilyen sokáig külön a családomtól, sőt ha belegondolok, talán még 1 hétnél tovább se, most pedig április óta magamra mosok, vásárolok, főzök, takarítok. Na meg persze tanulok… jövő héten ugyanis 4 nap alatt 4 vizsgám lesz. Egészen tegnapig „csak” háromról tudtam, úgyhogy kicsit be vagyok pánikolva, hogy van egy hetem felkészülni…hát nem lesz egyszerű. Így valószinűleg egy darabig esténként nem megyek sehova, az elmúlt 3 napban is az óráim után rögtön jöttem haza tanulni. Bár hétfő este még elmentünk a Shamrockba (a belvárosban található ír pub), ott ugyanis minden hétfőn karaoke van. Az éneklés nekünk kimaradt, de azért jót beszélgettünk 1-1 sör mellett, de az utolsó busszal végül hazajöttem.
Tehát most az elkövetkezendő napjaim elég unalmasak és monotonok lesznek, hétfőn Deutschdidaktikkal kezdek, amiből szerencsére nekünk könnyített vizsgánk lesz, kedden „iskola-és oktatásfejlesztés” (ezt tudtam meg tegnap...), ami bár sztem az egyik legérdekesebb tárgyam, sajnos elég nagy az anyag… Szerdán németből, csütörtökön pedig „a német, mint pluricentrikus nyelv”-ből vizsgázom. Utána 10 nap szünet, csak augusztus 1-jén lesz az utolsó vizsgám „európai kultúrtudomány”-ból.
Utána pedig már csak 1 hét és jön Andris, 15.-én pedig a családom, aztán 19.-én megyek haza…. De az még nagyon messze van, addig még tanulok és kiélvezem az utolsó egy hónapot :)

2011. július 9., szombat

München 2.

Az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam a blogot, de ez nem azt jelenti, hogy most már mindig ilyen ritkán fogok írni, csak vasárnap óta itt vannak a szüleim, akikkel egész nap várost nézünk, kirándulunk. Mikor este visszaérek a szobámba, akkor pedig már általában nincs sok erőm írni és mindig másnapra halasztom.
Hétfőn és kedden a délelőtti óráim után találkoztam a szüleimmel és a városban sétálgattunk, szerdán pedig átmentünk Csehországba. A határ kb. 20 percre van Passautól, de onnan még majd 1órát kellett autóznunk ahhoz, hogy egy nagyobb, érdekesebb várost találjunk. Ez volt Prachatice, nagyon szép főtérrel és hangulatos kis utcákkal, ami pont alkalmas volt egy délutáni kiránduláshoz és a cseh sörök megkóstolásához.



Ezután este Maiszáékhoz mentem vacsorázni, Nála ugyanis előző hétvégén jártak a szülei és rengeteg mindent hoztak, amit mi segítettünk megenni..:)  Volt többek között saláta, rántott hús, brassói, valamint ezek után még előkerült egy 10kg-s görögdinnye is.. még1szer köszönjük Maisza a vendéglátást!:)
Csütörtök délelőtt a PEB-be mentünk, ez a városi élményfürdő. Két része van, egy belső - ahol több medence mellett van csúszda, szauna, stb. Valamint egy kinti, ahol  3medence és 2 csúszda található. A benti rész most felújítás miatt zárva volt, de mi amúgy is a külső részre szerettünk volna menni, hiszen nagyon meleg volt. 
Tegnap pedig Orsival és barátjával, Lacival Münchenbe mentünk. A múltkori városnézéshez hasonlóan most is az Olimpia Park-ba mentünk először, majd ellátogattunk az Allianz Arénához, ahol most bementünk a Bayern Shopba is, ami össze se hasonlitható az otthoni csapatok szurkolói shopjával. 


Itt a nézelődéssel eléggé elment az időnk és csak fél 5-re értünk be München belvárosába. Itt még sétálgattunk kicsit, valamint ittunk egy-egy sört, aztán a fél 8-as vonattal indultunk vissza Passauba.

2011. július 4., hétfő

Újra Passau

Vasárnap 6körül értünk vissza a szüleimmel Passauba. Nagyon-nagyon jó volt otthon, bár nem voltam sok helyen, én pontosan erre vágytam :) Utána pedig Sopron, ami idén is szuper VOLT. Még vasárnapig itt maradnak szüleim, én pedig megpróbálok visszaszokni az itteni életbe, ami 11 otthoni nap után nem lesz könnyű....:)
Viszont már csak másfél hónapig vagyok itt, lassan jönnek a vizsgák is, úgyhogy ki kell élvezni még az itteni napokat :)

2011. június 22., szerda

Mindenütt jó, de legjobb....:)

Hetek óta készültem erre a napra…:)
Az egész úgy kezdődött, hogy eldőlt, hazamegyek a VOLT-ra. A fesztivál 28.-án (kedden) kezdődik, igy tudtam, hogy azt a hetet majdnem teljesen ellógom az egyetemen. De ha már 4 napot hiányzok, miért ne lóghatnám el a hétfőt is? :D Mivel pénteken nincs órám, igy hazamehetnék már aznap (24.-én), vagy csütörtök délután. Kb. 6óra az út…akkor már legyen csütörtök délelőtt. Na de persze legyen meglepetés a családomnak. Csak hogy otthon felmerült, hogy eljönnek Sopronba, hogy ott tudjunk találkozni, illetve elindult a szervezkedés, miként lehetne összehozni a családi találkozást, igy muszáj volt beavatnom valakit. Végül Andris után anyukámnak és Andinak is elmondtam az ötletet, akik segitettek mindent megtervezni és persze apukám elől jól eltitkolni. Legalább neki legyen meglepetés! :)
Igy elkezdtem vonatokat keresni csütörtök reggelre, de ha már szerdán csak 10ig van órám, miért ne mehetnék haza már aznap?! Ezt viszont nem mondtam el Andrisnak, úgyhogy ő úgy tudta, hogy csak holnap érkezem :)
Azért nem volt egyszerű, hogy kinek mikor mit mondhatok, apukámnak semmit, Andrisnak csak a csütörtöki indulást, pedig már tegnap egész nap tűkön ültem, hogy ma indulok! Igy bár legszívesebben minden nap leírtam volna a blogra, hogy hány nap van az indulásig, nem tehettem :)
Fél 11kor indult a vonatom Passauból, szerencsére Józsi kijött velem az állomásra és segített kihozni a csomagom. Eredetileg fél 2re érkeztem volna meg Bécsbe, de majd fél órát késett a vonat, igy csak 2re értem be a Westbahnhofra. Igy is volt még 1 órám a busz indulásáig, ezalatt kellett eljutnom a pályaudvarról a belvárosig , ahonnan az orangeways járatok indulnak.
Rengeteget keresgéltem, hogy hogy lehetne a legegyszerűbben és legolcsóbban hazajutni, végül ez a megoldás tűnt a legjobbnak, bár a vonat igy is elég drága volt (48euró = kb. 13000ft.), a busz pedig 3500 ft.
Nem volt egyszerű egyedül a bécsi tömegközlekedésben való eligazodás a csomagokkal, de mivel előre kiírtam hol kell le-és átszállnom, egész könnyen odataláltam a Lassallestraßéhoz.

3kor indult a busz, majd 4körül, mikor átértünk a határon, felhívtam Andrist, hogy van-e kedve egy találkozóhoz 2 óra múlva a Népligetnél….:) A hangja alapján azt hiszem sikerült meglepnem :) Innentől már képtelen voltam nyugton ülni, az autópályát is csodálva figyeltem, nagyon jó érzés volt több mint 2 hónap után újra Magyarországon lenni!
Aztán beértünk Budapestre és megláttam az ismerős helyeket, nem is igazán tudom leirni milyen érzés volt…
Végül háromnegyed 6-kor álltunk meg a Fradi pályánál (jobb helyre nem is érkezhettem volna:)), ahol már várt rám Andris.

Most keddig itthon vagyok, akkor indulunk Sopronba, addig pedig szeretnék minél többet a családommal, cicáimmal, kutyáimmal lenni, anyukám főztjét enni, barátokkal találkozni és végre a saját ágyamban aludni:)

Július 2.-án (vasárnap) megyek vissza a szüleimmel Passauba, addig blogszünet :)

2011. június 19., vasárnap

Bräugassen

Tegnap este rendezték meg a félév egyik legnagyobb bulijaként beharangozott Bräugassen Sommerpartyt. A Bräugassen kollégium talán a legjobb helyen található a passaui wohnheimok közül, közvetlenül a Duna partján, szuper kilátással.
Pár nappal ezelőtt az egyik szomszédom, Laura megkérdezte, hogy van-e kedvem vele menni, igy együtt mentünk át a buli előtt Ágihoz, ahol ittunk pár pohár sangriát, majd 11kor elindultunk a bulira. Igazából 2 részből állt a party: egy kisebb fentiből, ahol iszonyatosan hideg volt, valamint egy pincerendszerből, amiben több terem volt. Itt viszont elviselhetetlen meleg volt a rengeteg ember miatt, kb. mozdulni se lehetett, percekig tartott mire szó szerint átverekedted magad egy másik terembe.
A bárpulthoz is lehetetlen volt eljutni, valamint kivárni a sort, végül amikor a kezemen és a ruhámon landolt egy pohár bor, akkor döntöttünk úgy Ágival, hogy lehet elnézünk inkább máshova. Ekkor már nem engedték be az embereket, pedig rengetegen szerettek volna még bejutni, de egyre többen mentek is el, mert tényleg nem lehetett nyugodtan bulizni.
Igy Ágival végül átmentünk a belvárosban található Shamrock nevű ír kocsmába, ahol 1 radler mellett beszélgettünk még 1-2 órát, valamint találkoztunk pár szintén erasmusos cseh lánnyal, akik hozzánk hasonlóan inkább ezt a pubot választották a buli helyett.
Fél 3körül aztán elindultunk haza, és egy jó órás gyalogút után, fél 4kor haza is értem…

Ééééééés  már csak 9 nap  VOLT-ig!!!:)

2011. június 18., szombat

Komm grün, geh blau!

Ez volt a jelmondata a szerdán a kolinkban megrendezett partynak. Mint már írtam, a Donau-Schwabenben minden szerda este buli van és igyekeznek mindig valamit kitalálni, hogy feldobják a hangulatot.
Komm grün, geh blau - azaz gyere zöldben, menj kéken, ami nagyjából annyit jelent, hogy gyere zöldben és menj haza részegen. Ahány zöld ruhadarabot viseltél ugyanis, annyi felest kaptál... Bár lehet meglepő, nem nagyon rendelkezek zöld ruhákkal, igy nekem a felesivás kimaradt, nem úgy, mint Áginak, aki zöld zoknijáért megkapta a jól megérdemelt felesét:D A németek igazán komolyan vették az ajánlatot, percenként érkeztek a lányok zöld fölsőben, valamint igen extrém megoldások is voltak: valaki zöld kukászacskót kötött a cipőjére, volt aki zöld ruhába öltöztetett plüssmacival a vállán, valaki pedig zöld úszógumit viselve jött :))

Józsi, Joonas, én, Ági
Tegnap este Maiszáékhoz voltunk hivatalosak vacsorára: borsófőzelékkel és rengeteg (hazai) sütivel vártak :) Beni, az amerikai srác pedig beállított egy üveg barackos pálinkával, úgyhogy igazán otthoni ízek voltak..:)
Valamint tegnap volt Zdenek 23. szülinapja, amire Maiszáék és Joonas nagyon finom epres-tejszínes tortát sütöttek, illetve kapott egy mindenki által aláirt képeslapot :) 


Andi, Beni, Ági, Józsi, Maisza, Én, Ildi, Zdenek, Joonas


2011. június 15., szerda

Regensburg

Tegnap reggel Maiszával, Józsival és Ágival Nürnberge indultunk, ismét a bayern tickettel. A vonaton azonban a kalauz közölte velünk, hogy a jegyünk nem érvényes erre a vonatra (a bayern tickettel ugyanis ICE vonatokkal nem lehet utazni), így a következő megállónál le kell szállnunk, majd Regensburgban ismét át kell szállnunk ahhoz, hogy eljussunk Nürnbergbe. Nagyon rendes volt egyébként a kalauz, bár meg is büntethetett volna, még azt is megnézte nekünk, hogy hány percet kell majd várnunk az átszállásnál, illetve melyik vágányról indul a vonatunk. 
Mivel 2 átszállással juthattunk volna el Nürnbegbe, ezért úgy gondoltuk, hogyha már úgyis keresztülmegyünk Regensburgon, miért ne néznénk meg azt a várost, hiszen valamikor úgy is el szerettünk volna oda is elmenni.
A spontán városnézéssel csak az volt a probléma, hogy fogalmunk se volt, mit érdemes ott megnézni és egyáltalán merre is induljunk el a pályaudvarról. Mivel Nürnbergbe készültünk, én hétfő este az ottani metróhálózatot és várostérképet nézegettem, valamint kiírtam, hogy lehet eljutni az egyes látnivalókhoz. 
A pályaudvaron azonban szereztünk térképet, így az alapján indultunk el felfedezni a várost. Ami egyszerűen gyönyörű!! Na persze Passaut nem überelheti, viszont nekem Münchennél egyértelműen jobban tetszett, sokkal szebbnek és barátságosabbnak találtam, na persze jóval kisebb is. Szerencsére jó időnk volt, így tele volt a  város turistával,ami engem talán egy kicsit Salzburgra emlékeztetett a forgalmas ajándékboltos-fagyizós kis utcáival. 






2011. június 12., vasárnap

Funky Buddha

Pénteken megkezdődött a számunkra 5 napos hosszúhétvége, amire strandolást, városnézést, grillezést és bulizást terveztünk, az idő azonban eléggé átírta a terveinket. Az elmúlt napokban folyamatosan be van borulva és elég sokat esik is. Tegnap délután azért bementünk Józsival a városba, elmentünk az Innstadtba, az Inn túlpartján található városrészbe, ahol eddig még nem nagyon jártunk, így szerettük volna ezt is felfedezni. Erre a részre is a szűk, macskaköves utcák, valamint a kb. 160-170 centis emberekre tervezett kapuk jellemzőek, teljesen olasz kisvárosi jellege van ezeknek az utcáknak.  





Este pedig találkoztunk Maiszával, két olasz lánnyal - Martával és Elenával, Ágival és a húgával és elmentünk a Funky Buddhába. Ez egy koktélbár a belvárosban, ahol egyszer már voltunk egy kocsmatúra során, de akkor elég kihalt volt, jóformán csak mi voltunk, most viszont alig fértünk be a helyre. Itt iszogattunk és beszélgettünk 1-2 órát, aztán mivel az olasz lányok megéheztek elmentünk enni, de mivel ekkor már szakadt az eső és elég hideg lett, pár sajtburger és csokifagyi után végül hazajöttünk...:)




2011. június 9., csütörtök

Unikino és magyar este

Kedden este Unikinoba mentünk: minden héten kedden az egyetem egyik előadótermében filmet vetítenek. Első alkalommal a belépő 1,50€, utána pedig már csak 1€. Most 2 mesét lehetett megnézni: a Rapunzelt és a Szépség és a szörnyeteget. A filmek előtt előzeteseket vetítettek, valamint volt tombola is, amin dvd-ket lehetett nyerni. Mivel kb fél óra késéssel kezdődött a film, így a 2.on már sajnos nem tudtunk maradni, hogy elérjük az utolsó buszt.
Jövő héten a Pünkösd miatt nem kedden lesz a mozi, hanem csütörtökön: a Közösségi hálót lehet majd megnézni és kivételesen ingyenes lesz, úgyhogy valószínűleg elmegyünk majd.

Tegnap délelőtt csak egy Kulturwissenschaftom volt. Ez az a tárgy, amit valamiért a legkevésbé szeretek: az  órát mindig vendégelőadók tartják, így nem tudsz megszokni egy professzort, hanem hétről hétre mindig új tanár...akik nem mindig beszélnek elég érthetően és hangosan számomra.  Viszont általában kivetítenek diákat, így azok alapján lehet követni az órát. A tegnapi professzor azonban ilyennel nem készült, így számomra majdhogynem teljes homály volt ez a 1,5 óra...Ezek után pláne vártam a délutánt: áthívtam Ágit, Maiszát, Zsuzsit, Andit, Orsit és Józsit egy kis sütős-beszélgetős estére:
sütöttünk browniet, ami bár nem lett a legszebb, de nagyon-nagyon finom volt, bár a tálalás összképén ront egy picit a műanyagtányér...:)




Utána még macifröccsöztünk és sangriáztunk, illetve 11körül felbontásra került a múlt héten szüleim által hozott mézes barackos fütyülős is. Csak hogy utána  mindenki jól aludjon...:)

Józsi,  Zsuzsi, Orsi, Andi, Én, Ági

2011. június 6., hétfő

Zimmer

Lassan 2 hónapja lakok Passauban, egészen konkrétan a Donau-Schwaben Straßéban. Mikor megérkeztem, egy teljesen üres szoba fogadott, amihez igazából hetekig nem tudtam hozzászokni. 

Azóta azonban fokozatosan megszerettem, egyre több személyes tárgyam van és már jó érzés ide hazajönni:) Bár túlságosan nem szeretnék berendezkedni, hiszen tudom, hogy már csak 2 hónapig élek itt..
Névnapi képeslapok



Éééés....az elmúlt 2 hónapban már több mint 1400szor kattintottak a blogra, ami azt jelenti, hogy átlagosan napi 23szor nézitek meg :))

2011. június 5., vasárnap

Grillparty

Péntek este tehát grilleztünk: úgy volt, hogy csak 6-7 ember lesz, erre kb 15en jöttek, gyorsan terjednek itt a program-hirek :) Nagyon jó volt, rengeteget ettünk: Ági pácolta be és sütötte ki a húst, csináltunk hagymás-joghurtos salátát és héjában sült krumplit is. Bár terveztük, hogy evés után még bemegyünk a városba, sajnos elkezdett esni az eső, igy maradt a beszélgetés, pingpongozás és iszogatás. 
Ágival


Tegnap már igazi nyárias idő volt - 27 fok, úgyhogy Ágival és Maiszával napozni mentünk. A kolitól nem messze, a fürdő mellett van egy nagy rét, ahol csak maximum pár futó és kiránduló jár, igy nekünk  tökéletesen alkalmas volt a fürdőruhás kifekvésre. 
Napozás után bementünk a városba, az egyetem melletti réten ugyanis az elmúlt napokban felállitottak egy nagy cirkuszi sátrat, amiben különböző koncerteket tartottak, valamint nem maradhattak el a szokásos sörpadok sem. Nem voltunk túl sokan, illetve nem is éreztük annyira jól magunkat, igy mi 9körül hazajöttünk Józsival. 
Ma a szokásos vasárnapi pihenőnap: rendrakás, mosás, tanulás...

2011. június 3., péntek

Kedd-péntek

Kedd este ismét a Kapfinger koliba mentünk, ez már a szokásos program :) Most viszont nem csak sima buli volt, ez volt Katinka búcsúestéje is egyben, szerdán reggel ő ugyanis hazautazott. 9re mentünk át hozzá, a többiek söröztek és vodkáztak, én viszont ezt kihagytam, ugyanis egész nap nem éreztem túl jól magam. Emiatt Orsival az utolsó busszal haza is jöttem, a többiek viszont még hajnalig buliztak :)
Benji, Zsuzsi, Orsi, Sárka, Ági, Barbora, Én, Maisza, Katinka, Józsi :)
Mivel még szerdán se voltam sokkal jobban, igy egész nap pihentem, illetve több oldalnyi kulturwissenschaft anyagot szótáraztam ki. Hát nem ez volt az ittlétem legizgalmasabb napja...:)
Tegnap délelőtt még tanulgattam kicsit, aztán rendet raktam, mert 6körül átjött Ági, Maisza és Józsi. Megnéztük a Másnaposokat, aztán kártyáztunk, de 10körül már hazamentek, mivel ők az egyik egyetemhez közel lévő koliban laknak, ami a Donau-Schwabentől majd 45perc gyalog.
Ma délelőtt négyesben mentünk bevásárolni, megvettünk mindent a grillezéshez, az lesz az esti program:)

2011. május 30., hétfő

Passau

Bár már több mint 1,5 hónapja élek itt, mégis minden nap újra meg újra bele tudok szeretni a városba....









2011. május 29., vasárnap

Családi hétvége:)

Péntek reggel 7kor Andris hivására keltem, akkor értek át Németországba és negyed óra múlva meg is érkeztek a kolihoz. Egy percig nem éreztem magam álmosnak, annyira lelkes voltam, hogy láthatom őket, hiszen április közepe óta nem találkoztunk...
Az idővel nem volt szerencsénk, bár egész múlt héten 25 fok volt Passauban, pénteken már csak kb 15 fok volt és egész nap szakadt az eső. Kicsit csalódott voltam, mivel amióta itt vagyok nem volt még olyan, hogy egész nap esett volna. Mint minden város, Passau is egészen másmilyen napsütésben, tele van turistával, az éttermek és árusok ki vannak pakolva és a hangulat is egész más.
Szombatra valamivel jobb idő lett, de igy is elég sokat esett. Körbejártuk a várost, megnéztük a három folyó találkozását, valamint a központban éppen a hétvégén megrendezett "Afrika fesztivált". Rengeteg árus volt, élő zene, de nekik se volt szerencséjük az idővel, jó időben biztosan többen lettek volna.
Este nem hagyhattuk ki a BL-döntőt sem, de mivel a városban csak nagyon kevés helyen van tv, vagy kivetitő és ezek a kocsmák mind tele voltak, igy a szüleim szállásán néztük a meccset chipsszel, leberkäsevel és sörrel :)


Mára már jó idő lett és délelőtt szerencsére még volt pár óránk napsütésben is megnézni a várost. Sétálgattunk még a Duna-parton, fagyiztunk a belvárosban és azt hiszem megtaláltam a kedven utcámat is Passauban :)

Nagyon-nagyon jó volt ez a hétvége, iszonyú jó érzés volt újra látni őket és velük tölteni ezt a 3napot. Most pedig inditom a következő visszaszámlálót a gépemen a VOLT fesztiválig... Sopron, 30 nap és jövök!! :))

2011. május 25., szerda

Kapfinger Kneipe II.

Nem volt egyszerű, de sikerült kideritenünk, hogy működik a vizsgajelentkezés. A gazdaságtudományi karosokkal ellentétben nekünk nem a Dekanattól kapott papiron kell jelentkeznünk, hanem minden professzort személyesen kell felkeresnünk és neki jeleznünk, hogy erasmusosok vagyunk és vizsgázni szeretnénk a tárgyából. 

Tegnap este megint a Kapfinger koliba mentünk Andival, Orsival, Józsival, Thiboval és Zdenekkel, ahol a múlt héthez képest most sokkal kevesebben voltak. Konkrétan negyed 10re értünk oda és mi voltunk az elsők...Csak negyed 12ig maradtunk, hogy elérjük az utolsó buszt, addig csocsóztunk párat és ittunk 1-2 sört, nem volt valami hatalmas buli...:)
Ma csak 8tól 10ig volt egy órám (Kulturwissenschaft), utána még elmentem bevásárolni, aztán nekiálltam takaritani, pénteken ugyanis jönnek a szüleim, Andris és Andi :)) Sajnos csak vasárnapig maradnak, igy nagyon biztam benne, hogy hétvégén is jó idő lesz, napok óta ugyanis kb 25fok van, de péntekre már 16fokot és esőt igér....
Holnap reggel németem lesz, utána még be kell mennünk az Erasmus irodába leadni a Learnig Agreementünket, fél 2től pedig egy otthoni tárgyból vizsgázunk emailen keresztül....érdekes lesz:))